A Magyar Regionális Tudományi Társaság X. „Az új európai kohéziós politika” című vándorgyűlésén elhangzott előadás térszerkezeti, intézményfejlődési és funkcionális szempontból tekintette át az izraeli nagyvárosi térségek kialakulását, politikai, gazdasági és társadalmi jelentőségét, illetve e pólusközpontú integrálódás hatásait az ország önkormányzati rendszerére. A prezentáció mindezzel párhuzamba állítva vizsgálta a kevésbé előrehaladott, ám teljességgel nem figyelmen kívül hagyható regionalizációs szándékot, amely inkább a leszakadó, perifériás területek, valamint az ott fekvő települések törekvéseit jellemzi.

Amíg az összefüggő nagyvárosi övezetláncban él Izrael lakosságának háromnegyede, s ide koncentrálódik a nemzetgazdaság közel négyötöde, továbbá e térség az ország egyértelmű pénzügyi, kereskedelmi, kulturális, tudományos, közlekedési és szolgáltatási központja, addig az államterület nagyobbik hányadát kitevő déli és északi periféria jelentősebb centrumok nélkül küzd a lemaradás ellen, a kormányzat direkt fejlesztési programjai érdemben nem képesek versenyezni a magterület organikus növekedésével.

Mindez önmagában is súlyos kihívás, a törésvonal mélységét azonban hatványozza, hogy a nagyvárosi térségben él az állam zsidó népességének döntő hányada, miközben a marginalizálódó részeken pedig egyértelműen a kisebbségi közösségek felülreprezentáltak.

Ennek okán Izraelben a metropolitán integráció, illetve a regionalizmus kísérlete több mint térszerkezeti dilemma: előbbi a zsidó nemzetállami lét záloga, a zsidó lakossági többség kikezdhetetlen érdekérvényesítési dominanciájának biztosítéka, míg utóbbi a kisebbségi autonómia megerősítésének reális esélye.

Tovább az előadásra:

Nagyvárosi térségek és regionalizmus Izraelben